2011. szeptember 8., csütörtök

Alyson Noël: Mindörökké

Minörökké, Kék hold, Árnyvidék! Óóó! Ez a könyv a harmadik vörös pöttyös könyv volt amit a kezembe fogtam. Az előző kettő az alkonyat és az Újhold volt, így történet szempontjából ez egy új különálló volt.
Rövid tartalom:
Fordul a kocka. Rajtad a Sors! A családból egyedül Ever élte túl a szörnyű balesetet. A lány arra eszmél a kórházban, hogy látja az emberek auráját, hallja a gondolataikat és egyetlen érintésből kiolvassa élettörténetüket.
Kezdjük az elején! A történet nagyon magéval ragadott. Ever nagyon jól átadta az árván maradt lány szerepét. Szerettem azokat a részeket, amikor leírta, hogy miket lát, hall, tesz amit másik emberek nem. Damennel való kapcsolata is átjött. Áttudta adni az író nő Everen keresztül, hogy a két fiatal tényleg szereti egymást. Damen titokzatossága is tetszett, illetve az hogy szinte mindig történt valami. Valami érdekes. Nagyon jó ki lett alakítva a cselekmény. Persze az igazi izgalom a végén volt, de addig is voltak fordulatok. Egypárszor leesett az állam, hogy olyanok történek amikre amúgy nem gondoltam volna. A végén minden szép és happy.
Nem hittem, hogy lesz következő része, de végül lett. Nem kellet volna, de erről majd később.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése