Erről a könyvről, ha mást nem is, elolvasás előtt annyit kell tudni róla, hogy (talán túlságosan is) a mai nyelvezetet képviseli. A tini ,,hú, de szupika" stílust. Na, de mielőtt belevágnék, jöjjön a tartalom.Tartalom:
Zsófi tizenhét éves. Szexbomba és végzet asszonya (szeretne lenni), egyszer tüskés és undok, másszor harsányan kacarászik, néha anyu-apu tündéri kislánya. De tényleg csak néha. Szóval kamasz. Keresi magát és keresi az igazit, akiből lehet, hogy rögtön kettő is akad? Mert Szűcsivel már "múltjuk" van, de Szűcsi kiszámíthatatlan, és különben is egyetemista... Ekkor lép színre Guszti, aki figyelmes, gyengéd, és mindig lehet rá számítani. Vagy ez is baj?
A történet közepében Zsófi áll, aki olyan napló szerűségként foglalja össze ezt a könyvet. Úgy kell olvasni, mintha Zsófi naplóját fognád a kezedben. Mint említettem a könyv nyelvezete tele van szlengekkel, amiket én személy szerint rühellek, főleg egy könyvbe. Viszont! A történet azért tetszett, mert egyszerű volt, valóságos. olyan dolgok voltak benne, ami bárkivel megtörténhet bármelyik pillanatba. Vagy más meg is történt. Én úgy gondolom, hogy azok között a sok izgalomba ejtő könyvek között, egy ilyen is kell. Hisz olvasása közben bármikor hátradőlhet az ember. Viszont, pont nyugodtsága miatt a könyv néhol unalmas. Egy olvasmánynak tökéletesen megfelel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése