2011. október 14., péntek

Stephen King: Napnyugta után

Ez a könyv egy kicsikét csalódás volt nekem. Na, de mindennek előtt jöjjön a tartalom.

Tartalom:
Ott az utazó katalógusárus, aki felvesz egy néma stoppost, hogy megossza vele felesége hűtlenségének történetét, nem is sejtve, hogy a szótlan férfi nagyon is figyel. Ott a férfi, aki egy mobilvécébe zárva tanulja meg újra szeretni az életet. Ott van az ember, aki nem ment be azon a végzetes szeptemberi napon dolgozni, s munkatársai hátrahagyott holmija révén nemcsak maga, de mások lelki békéjét is helyre kell állítania. Vagy ott van N., aki egy pszichiátert keres fel kényszeres viselkedése miatt, de a történetnél sokkal többet, rémületesebbet is átad neki.

Unalmasak voltak a novellák. Olvasgattam, hogy menjen az idő, de semmi egyéb másért. Volt olyan rész is benne, amit el se olvastam mert meguntam pár oldal után. Lehet, hogy érettebbnek kéne lennem ahhoz, hogy elolvassak egy ehhez hasonlót, az is lehet, hogy szimplán nem ehhez volt hangulatom, de az is valószínű, hogy más számára se valami nagy élmény ez a könyv. Egy történet azért volt benne ami megfogott. A Harvey álma. Ez egy olyan kis történet, ami után elgondolkodtam, hogy el mondjam-e az álmaimat. Vagy jobb azt magunkba folytatni? Elgondolkoztatott, hogy a dolgokat megtudjuk- e előre érzékelni. Mint valami jós. Nos igen. A filmet még nem láttam, de valószínű, hogy ezek után megnézem...hátha nálam most kivételesen a film lesz a jobb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése