Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát

Nagyon jó kis könyv volt. Az elején nem tudtam, hogy mennyit várhatok tőle, de nagyon tetszett!

Tartalom:

Két Júlia, két külön világ, egyazon kétségbeesett elszántság... A tizenhét esztendős Mimi Wallingford Broadway hírneves Wallingford klánjának utolsó sarja. Olyan életet kapott a sorstól, amelyről a legtöbb lány csak álmodozni szokott: ő játszhatja a főszerepet a családi színház Rómeó és Júlia című előadásában. Miminek azonban nem a színjátszás a leghőbb vágya. Elszánt küzdelmet indít hát, hogy a forgatókönyvet félredobva végre nekivághasson az orvosi pályafutás új kihívásainak. A Verona városában élő Capulet család leányának, a tizennégy éves Júliának magányosan telnek napjai. Csapdába esett rabként örlődik a családot felörlő régi viszály, és anyja vasakaratának fogságában. Bármit képes lenne megtenni azért, hogy elkerülje a reá váró kényszerházasságot. Még attól sem riadna vissza, hogy betegséget színleljen – vagy valami sokkal veszélyesebbet. Az előadás alatt Mimi álmai végre valóra válnak: varázslatos módon megnyílik előtte a menekülés útja. Méghozzá nem is akárhová! Szívdöglesztő színpadi partnere, Troy Summer társaságában egyszer csak Shakespeare Veronájában találják magukat. Mimi megismerkedik a valódi Júliával, és többé nem hajlandó ölbe tett kézzel tűrni, hogy a történet tragikus véget érjen. Ám ha sikerül megmentenie új barátnőjét, ezzel megváltoztatja minden idők leghíresebb szerelmes meséjének végkifejletét is. Vajon Mimi és Troy megtalálhatja-e így a varázslatos visszavezető utat Broadway felé?

A könyv középpontjába Mimi személyisége remek egy ilyen történet bemutatásához. Egy jó kis szórakoztató könyv. Mimit és Troyt az írónő nagyon jól belevarázsolta Verona életébe, ahol Rómeó és Júlia élt. Érdekes volt így végig nézni a történetet. egy kívülálló személy szemszögéből, aki megpróbál más véget adni a történetnek. És sikerült is neki! Igen, ebbe a könyvbe nem halnak meg. ez a könyv bennem keltet egy kis Rómeó és Júlia rajongást is bennem, amit eddig nem volt és már el is múlt. Laza és egyedi könyv. Troy elég vicces, hogy a luxushoz szokott és mégis vissza kell mennie (valahogy) az időbe. A történet tele van váratlan fordulatokkal is ami még izgalmasabbá teszi a történetet. Egy jó kis olvasmány!

Agatha Christie: Az alibi

Óóó...ezt is imádtam! Agatha könyv, szóval gondolom érthető. Azt hittem, hogy az elsőnél nem lehet, jobb. Mégha jobb nem is volt az egyenlő szint mindenképp megven.

Tartalom:

Mrs. Argyle-t, a dúsgazdag, jótékony hölgyet, három leány és két fiú örökbe fogadó anyját holtan találják a nappalijában. Valaki piszkavassal szétverte a fejét.

A rendőrség úgy véli, tudja, ki a tettes. Letartóztatják az egyik mostohafiút, Jackót, aki ellen vannak bizonyítékok - s akinek volna alibije, csakhogy az úrvezető, aki a gyilkosság időpontjában felvette a kocsijába, nem kerül elő. Jackót elítélik, és meghal a börtönben.

Eltelik két esztendő. Dr. Calgary, a sarkkutató hazatér Angliába. Régi újságokat lapozva megdöbbentő hírre bukkan. Feltámadnak benne az emlékek. Két évvel azelőtti balesete, az amnézia - tennie kell valamit.

Dr. Calgary biztos benne, hogy a rendőrség tévedett. Cselekszik. Jackót törvényileg rehabilitálják. De a család nehezen elnyert békéje odavan. Mert ha nem Jacko, a fekete bárány a gyilkos, akkor ki? Csak a közvetlen környezet valamelyik tagja követhette el a szörnyű tettet. De kicsoda? A szelíd, tudós férj? A ragaszkodó, fiatal titkárnő? A cseléd? A lányok? A másik fiú?

Még egy gyilkosságba és egy gyilkossági kísérletbe kerül, míg dr. Calgary levezekli - vétkét -, és bravúros amatőr nyomozással felgöngyölíti az eredeti és az új bűnügyeket.

Nos, már a tartalom is izgalmas, nem igaz? Hát még olvasni! :) A történet szintén úgy kezdődött, hogy te jó ég ebből, hogy lesz valami? Aztán lett egysmás. Hisz itt is belelehetett látni egy ház életébe, az emberek viszonyába. A gyerekek közül akiket örökbe fogadtak nem mindenki volt hálás ezért, és az örökbefogadóikra sem úgy tekintettek, mint anyára...vagyis, hogy nem mindenki. És az a cseléd aki munkát kapott ő sem volt hálás. Sőt! Szóval ahogy egyre jobban ment előre a történet egyre hajtépöbb lett a helyzet. Ki lehet az? Kilehet az? És amikor a végén kiderült...nos ugyanaz a ledermedt hatás. A köny annyira logikus és végig próbálja a megoldásra terelni a hangsúlyt, de ugyanazon a vonalon ott van egy csapda amibe szerintem minden olvasó belelép. Nagyon  jó könyv! Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Agatha Cristie: A ferde ház

Ez volt az első Agatha Christie könyv amit kezembe vettem. Meghozta kedvem ahoz, hogy ne az utolsó legyen. Lássuk a tartalmat!

Tartalom:

A "ferde ház" egy angol gyerekversben szerepel. Ezt a versikét idézi Sophia Leonides az udvarlójának, Charles Haywardnak, amikor a családjáról beszél. Charles és Sophia Egyiptomban találkoznak a második világháború alatt. Nem akarnak összeházasodni, amíg tart a háború, de amikor véget ér, a fiú azonnal megkeresi a lányt. Furcsa családba csöppen. Sophia nagyapja, Aristide Leonides a "sanda ember", aki "görbe útjain" jár, és aki a "ferde ház" ura, ahová egész családját összegyűjtötte. Ott él második felesége, a sógornője, két fia, a feleségeik, a nagyobbik fiú gyerekei - és mind az ő pénzén. Amikor Aristide Leonidest meggyilkolják, nincs hiány gyanúsítottban.
Szerencsére Charles édesapja a Scotland Yard egyik vezetője, így a szerelmeseknek hivatásos segítségük van a nyomozásban. Szokás szerint mindenki gyanús, és a hullák száma emelkedik...

A könyv lazán indult majd egye érdekesebb lett. Imádtam! Ahogy egyre jobban belemerültem a könyvbe és egyre jobban megismertem a szereplőket, már nagyon kíváncsi lettem, hogy ki lehet a gyilkos. Senkire nem mondtam volna rá ezt a jelzőt, akire meg mégis, tudtam hogy az túl alapvető egy olvasó számára, márpedig ezek a könyvek mindig meglepetést okoznak. Charles remek alany a történet bemutatására. Valamilyen szinten kötődik a ház tagjaihoz mégis kívülálló. Nos nem írom le, hogy ki követte el a büntetett, de mint Y írok róla pár sort. Először is nem gondoltam volna, hogy ő. Mindentudó volt az igaz, de attól még nem gondoltam volna. Pedig végig hangoztatta, hogy ő márpedig mindent tud a gyilkosság körülményeiről csak nem mondja el. Nos ebben az esetben kellet volna. Amikor a végén kiderült egy percig leesett állal ültem a kanapén, ráébredve, hogy tök logikus az egész történet felépítése. Az írónő teljesen egyszerűen leírja ki a gyilkos, milyen indítéka volt miközben félrevezet minket. Ez a része is érdekes volt. KI? Mikor Miért? Csak ajánlani tudom minden krimi örültnek. Ha megveszitek a könyvet a borítók közül is válogathattok, hisz 4db borítóval mutatkozott eddig.

Stephen King: Napnyugta után

Ez a könyv egy kicsikét csalódás volt nekem. Na, de mindennek előtt jöjjön a tartalom.

Tartalom:

Ott az utazó katalógusárus, aki felvesz egy néma stoppost, hogy megossza vele felesége hűtlenségének történetét, nem is sejtve, hogy a szótlan férfi nagyon is figyel. Ott a férfi, aki egy mobilvécébe zárva tanulja meg újra szeretni az életet. Ott van az ember, aki nem ment be azon a végzetes szeptemberi napon dolgozni, s munkatársai hátrahagyott holmija révén nemcsak maga, de mások lelki békéjét is helyre kell állítania. Vagy ott van N., aki egy pszichiátert keres fel kényszeres viselkedése miatt, de a történetnél sokkal többet, rémületesebbet is átad neki.

Unalmasak voltak a novellák. Olvasgattam, hogy menjen az idő, de semmi egyéb másért. Volt olyan rész is benne, amit el se olvastam mert meguntam pár oldal után. Lehet, hogy érettebbnek kéne lennem ahhoz, hogy elolvassak egy ehhez hasonlót, az is lehet, hogy szimplán nem ehhez volt hangulatom, de az is valószínű, hogy más számára se valami nagy élmény ez a könyv. Egy történet azért volt benne ami megfogott. A Harvey álma. Ez egy olyan kis történet, ami után elgondolkodtam, hogy el mondjam-e az álmaimat. Vagy jobb azt magunkba folytatni? Elgondolkoztatott, hogy a dolgokat megtudjuk- e előre érzékelni. Mint valami jós. Nos igen. A filmet még nem láttam, de valószínű, hogy ezek után megnézem...hátha nálam most kivételesen a film lesz a jobb.

Sohonyai Edit: Engem szeress!

Erről a könyvről, ha mást nem is, elolvasás előtt annyit kell tudni róla, hogy (talán túlságosan is) a mai nyelvezetet képviseli. A tini ,,hú, de szupika" stílust. Na, de mielőtt belevágnék, jöjjön a tartalom.

Tartalom:

Zsófi tizenhét éves. Szexbomba és végzet asszonya (szeretne lenni), egyszer tüskés és undok, másszor harsányan kacarászik, néha anyu-apu tündéri kislánya. De tényleg csak néha. Szóval kamasz. Keresi magát és keresi az igazit, akiből lehet, hogy rögtön kettő is akad? Mert Szűcsivel már "múltjuk" van, de Szűcsi kiszámíthatatlan, és különben is egyetemista... Ekkor lép színre Guszti, aki figyelmes, gyengéd, és mindig lehet rá számítani. Vagy ez is baj?

A történet közepében Zsófi áll, aki olyan napló szerűségként foglalja össze ezt a könyvet. Úgy kell olvasni, mintha Zsófi naplóját fognád a kezedben. Mint említettem a könyv nyelvezete tele van szlengekkel, amiket én személy szerint rühellek, főleg egy könyvbe. Viszont! A történet azért tetszett, mert egyszerű volt, valóságos. olyan dolgok voltak benne, ami bárkivel megtörténhet bármelyik pillanatba. Vagy más meg is történt. Én úgy gondolom, hogy azok között a sok izgalomba ejtő könyvek között, egy ilyen is kell. Hisz olvasása közben bármikor hátradőlhet az ember. Viszont, pont nyugodtsága miatt a könyv néhol unalmas. Egy olvasmánynak tökéletesen megfelel.